Bevezetés a csendbe kurzusajánló:
Nehéz eset voltam, azt gondoltam, jól viselem a csendet. Nem így volt, tele voltam ellenállással, nehezen mentem bele a helyzetbe, egyedül lenni, csendben magammal.
Mégis ez a 4 nap nagyot változtatott az életemen, elindított egy úton, amiben szeretek magammal csendben is lenni.
Kiknek ajánlom:
- aki szeretne ebből az őrült rohanó világból kicsit kiszakadni,
- akinek vannak kérdései, de nem másoktól, hanem magától akarja megkapni a választ,
- aki bízik abban, hogy Pannonhalma, egy pszichiáter és egy atya olyan úton indítja el, ahova más módszerekkel nem biztos, hogy eljutna
Nem győzöm megköszönni az elmúlt napokat! :) Tényleg nagyon sokat adtatok, életem egyik legjobb döntése volt, hogy részt vettem a Spirituális kísérés "kurzuson". Őszintén és teljes meggyőződéssel ajánlom bárkinek, aki nagyobb önismeretre, lelki és szellemi fejlődésre szeretne szert tenni. Teszem mindezt a következő - általatok már hallott - gondolatok jegyében, melyet bátran használjatok fel, belátásotok szerint! :)
„Légy nyitott és értő figyelemmel viseltess, amíg a „Spirituális kísérésben” veszel részt. Engedd, hogy magával ragadjanak az események, és maga a folyamat! Élvezd, hogy ez most Rólad is szól és engedd ki a fékeket! Szívd magadba a hely szellemét, az apoftegmák bölcsességét, a kísérőid jó akaratát, a társak elfogadását és szeretetét, megértését! Éld meg a kegyelmet!”
ZsoltVisszajöttem Pestre. De nem érkeztem meg. Még. Közlekedem a városban, intézem az intéznivalókat: számlát fizetek be, kenyeret, tejfölt veszek az ebédhez. Kicsit idegen vagyok. Kicsit lelassult. Leszálltam a troliról. Kettővel hamarabb, mint kellett volna. Többet gyalogolok. Majd. Ezzel most nem törődöm. Mint egykor a búcsúban kapott kaleidoszkópba, nézek önmagamba. Folyamatosan változik a kép. Vizsgálok, töprengek, rácsodálkozom, felismerek, megértek. Valami elmozdul. Az egész kezdődik elölről. A Podmaniczky utcán az egyik divatnagykereskedés kirakatában próbababák. Az üvegen meglátom a hétfőn elvitt, s tegnap visszahozott test tükörképét. Igen. Ez az enyém. Nem változott. A test nem változott...
Négy napot Pannonhalmán töltöttem. Megtapasztaltam én is – mint már oly sokan mások is - a bencések nyitottságát, bizalmát, vendégszeretetét, elfogadását, türelmét, tapintatát. Rácsodálkoztam, hogy a Főapátság területén épített és természetes környezet, föld és ég, régi és modern harmóniában, szervesen összeér és -fér. De ezt már annyian leírták!
Mindenki barátságos és derűs. Tényleg Magyarországon vagyok?
Intenzív volt a négy nap. Úgy érzem, végig rólam és csak nekem szólt a kurzus. Sajnálom a többieket, hogy ennyire kisajátítottam magamnak Gabit és Mátyást. Ha netán ők is azt érzik vagy valami hasonlót, mint én, akkor Gabi és Mátyás zseniális szakmai és spirituális vezetőnk volt. Vagy létezik a feldogozott mű címében jelölt valami: a kegyelem?
A csoporttal tapasztaltam, a csoportban megéltem, a csoporttól tanultam, és most megyek tovább egyedül.
A hívők, különösen azok, akiknek egyben hivatása is a vallásgyakorlása, szinte dogmarendszerrel érkeztek, amik egyfelől adtak, adnak számukra kapaszkodót a mindennapokban, viszont el is fednek mélyebb szintű kérdéseket, problémákat. Ki vagyok, hova tartok, mi a felelősségem, hol vannak a határaim, mi az életcélom?
Ezek a kérdések azokat is foglalkoztatják, akik nem hívők vagy nem gyakorolják a vallást. Talán ők pont ezt keresve érkeztek a kurzusra. A két eltérő indíttatás ellenére gyorsan közös kapcsolódások jöttek létre. Az én-kiteljesedéséhez az életközépben a spiritualitáshoz való viszonyulás elkerülhetetlenül megjelenik, amit az egyén vagy elkerül, vagy elindítja ezen a belső úton. A hívők egy része készen kapott sablonos válasszal letudja ezt a kérdést, esetleg elodázza. Ennél gyakran nehezebb helyzetben vannak azok, akik még a sablonok mögé sem tudnak bújni.