Konfliktuskezelés, asszertivitás a munkahelyen

A napi munkavégzéshez mára mindenkinek szüksége lenne hatékony konfliktuskezelési technikákra, hiszen egyre rövidebb idő alatt várnak el tőlünk szinte tökéletes munkát, amelyhez sokszor több emberrel szemben kell az érdekeinket képviselni. Gondoljunk csak arra hányszor kerültünk a munkánk során kellemetlen helyzetbe pl.:

  • Főnökünk teljesíthetetlen dolgot kért
  • Haragosak lettünk, mert munkatársunktól nem kaptunk elegendő együttműködést
  • Problémás ügyfél reklamációját kellett higgadtan megoldani
  • Kollégánknak jogos kritikát kellett adni anélkül, hogy az illető megsértődjön

Ezeket a helyzeteket kellemetlennek érezzük, mert gyakran attól félünk, mérgesek vagy éppen frusztráltak vagyunk miattuk, esetleg ezek a helyzetek nyílt konfliktushoz vezetnek. Akkor fordulnak elő ezek az esetek, ha igényeink, meggyőződéseink és véleményünk eltérnek a velünk kapcsolatban állók meggyőződésétől, véleményétől és kívánságától.
Az asszertiv viselkedésmód ezekre a helyzetekre kínál megoldási technikákat.
Mit értünk asszertív viselkedés alatt? Az asszertivitás magabiztosságot, határozottságot, önérvényesítő viselkedést jelent. Nálunk gyakran összekeverik az agresszív viselkedéssel, melynek sajnos ma egyre nagyobb tábora van. Sokan abban a tévhitben élnek, hogy csak ilyen módon lehet érvényesülni a mindennapokban és a munkahelyen egyaránt. Azt természetesen nem veszik figyelembe, hogy ezzel e viselkedésmóddal csak rövidtávon lehet sikert elérni. Hosszú távon rombolja a kapcsolatokat, rontja az együttműködést, és ezáltal a munka hatékonyságát is, hiszen a munkavégzésre a csapatmunka jellemző.

Nézzük, mi jellemzi az asszertív viselkedést:

  • Az egyén megvédi jogait anélkül, hogy a másik jogait megsértené
  • Eléri célját, de nem árt másoknak
  • Az ember igényeinek, kívánságainak, véleményének, érzéseinek egyenes, őszinte módon való kifejezése

Képzeljük el azt a helyzetet, mikor főnökünk pluszmunkát szeretne ránk bízni, amit a hét végéig kellene befejezni. Idejét azonban most más fontos munkák töltik ki. Az agresszív viselkedés az lenne, ha mérgesen megjegyzést tennénk pl.: Na persze velem mindent meg lehet csinálni, míg mások a lábukat lóbálják.” Természetesen az is előfordulhat, hogy bár mérgesek vagyunk, de csupán annyit mondunk: „ Talán itt maradhatok, ha szükséges, nem lehetne esetleg holnap megcsinálni?” Talán érezhető, hogy ez a közlés sem nyílt, egyenes, ezt nevezzük passzív viselkedésnek, hiszen nem fejeztük ki világosan és másik számára is elfogadható kérésünket. Ezzel szemben mérgesek leszünk, mert úgy érezzük, kihasználnak és nem veszik figyelembe jogainkat.
Az asszertív viselkedés a következő lenne: „Megértem, hogy szeretné, ha a hét végéig befejezném ezt az újabb feladatot, de sajnos úgy látom, akkor a többi feladatomat nem tudom határidőre befejezni. Beszéljük meg melyik munka a fontosabb!„
Ez persze nem jelenti feltétlenül azt, hogy ezzel máris megszabadulunk a többletmunkától, de legalább elmondjuk a problémánkat, kérésünket, amivel így főnökünk is szembesülhet. Ettől a pillanattól kezdve válik a kommunikáció nyílttá mindkét fél számára. Így eldöntheti főnökünk, akarja-e, tudja-e figyelembe venni kérésünket. Sokszor kényelmesebb lenne, ha kommunikációs partnerünk kitalálná gondolatainkat, de ez mint tudjuk a hozzánk legközelebbállóknak sem mindig sikerül!
A viselkedés szempontjából tehát megkülönböztetjük a passzív, az agresszív és az asszertív viselkedést.

A passzív viselkedést a következőképpen írhatjuk le:

  • Nem áll ki az illető a jogaiért vagy nem egyértelműen
  • Kívánságát, véleményét burkoltan és szinte bocsánatkérően fejezi ki.
  • A passzív viselkedés hátterében több ok is állhat, pl.: konfliktuskerülés, a saját jogok el nem fogadása, félelem a partner viselkedésétől, a helyzetet félelmetesnek találjuk, a passzivitást udvariassággal azonosítjuk ill. ezt a viselkedést tanultuk meg.

Az agresszív viselkedés jellemzői:

  • Megsérti mások jogait
  • Mások igényeinek, véleményének figyelmen kívül hagyása
  • Érzések, gondolatok nem megfelelő módon való kifejezése

Agresszivitást válthat ki gyengeség, fenyegetettség érzés, korábbi passzivitás, mely agresszivitásba csap át, ha nem gondolkodunk magunkról racionálisan, az agresszió hatékonyságának hite, korábbi tapasztalataink miatti túlzott heves reakció. Természetesen az elképzelhetetlen, hogy valaki soha ne legyen agresszív vagy passzív, de minél kevesebbet használjuk ezeket a viselkedésmódokat, annál kiegyensúlyozottabbak és eredményesebbek lesznek kapcsolataink.

Nézzük meg milyen jogaink vannak a munkával kapcsolatosan:

  • Jogom van ahhoz, hogy világosan közöljék, mit várnak el tőlem.
  • Jogom van tudni, főnököm teljesítményemmel kapcsolatos véleményét.
  • Jogom van ahhoz, hogy néha-néha hibázzak.
  • Jogom van ahhoz, hogy megbeszéljék velem azokat a döntéseket, amelyek engem is érintenek.
  • Jogom van információt kérni bárkitől, mely a munkámhoz szükséges.

Csak néhány jogot emeltünk ki, mely természetesen még tovább sorolható. Ha csak a jogokra koncentrálunk, akkor az lehet az érzésünk, hogy az asszertivitás azt jelenti, mi gyakoroljuk jogainkat, másokéval viszont nem törődünk. A jogokat azonban kötelezettségek ellensúlyozzák, melyek párhuzamosan és egyidejűleg jelennek meg. Asszertív viselkedésről csak abban az esetben beszélhetünk, ha a jogok érvényesítése mellett kötelezettségeinket is szem előtt tartjuk.

Milyen érvek szólnak az asszertív viselkedés mellett:

  • Növeli az önértékelést
  • Erősíti a személyes hatékonyságot
  • Javítja az emberi kapcsolatokat

Azok, akik képesek asszertív módon kommunikálni képesek a megfelelő konfliktuskezelési stílust választani az adott szituációhoz. Tudatosan nyerő/ nyerő helyzetek kialakítására törekednek, a bizalom és a hosszú távú együttműködés kialakítása érdekében.

Dr. Máriásiné Dr. Palotai Gabriella